Végre, hosszas-hosszas várakozás után ma megérkezett az új mobilom. Az elmúlt 3 hónapban néha már-már feladtam a reményt, hogy valaha is megkaparintom, de végül elérkezett a pillanat. Természetesen kis országunk még mindig nem piac senkinek, így Németországból kell importálni a készüléket, mivel Magyarországra jelenleg nem érkezik ilyen készülék – illetve a disztribútorok szerint jön, de tőlük már hónapok óta hallottunk dolgokat, úgyhogy a szavahihetőségük kissé megkérdőjeleződött.
De túl vagyunk rajta, ma körülbelül 13:00 körül megcsörrent a telefonom, és közölték, hogy megérkezett a rendelt készülékem. Négyre el is jutottam a boltba, hogy átvegyem.
Termetes doboz, ízléses dizájnnal. De mit rejthet belül? Nézzük meg:
A telefonon kívül a dobozban találunk még egy egész jó bőrtokot, egy sztereó headsetet, egy hálózati töltőt, a szokásos USB kábelt és a CD-ket valamint nyomtatott kézikönyveket. Mivel a készülék Németországból érkezett, ezért (mint látható) a körítés német nyelvű. Ami némileg kellemetlenebb, hogy a készülék is az.
Volt.
Ugyanis most már angolul beszélget velem. Köszönet érte a PDAMania.hu fórumáról Gerikének, aki elkészítette az angol ROM flashelésének leírását, bedecs.hu-nak, aki tárhelyet biztosított ennek, valamint Gerike haverjának, aki vállalta a berepülő pilóta szerepét, és legelsőnek megpróbálkozott az angolosítással. Meg kell még említenem sorg-ot az XDA-Developers fórumról, akinek a nyelvi korlátozást feloldó kis szoftvert és sok hasznos tanácsot köszönhetünk a nyelvcserével kapcsolatban.
Még viszonylag keveset játszottam a drágaszággal, de néhány gyors benyomás:
A készülék gyors. Nagyon. Soha nem volt még Windows Mobile-os telefonom, így nincs összehasonlítási alapom, de eddig semmivel sem lassabb, mint az előző telefonom (S60-as Nokia 3650) – sőt. Igaz, az összehasonlítás nem teljesen fair, mivel ebben egy 416 MHz-es Intel XScale ARM proci dobog, míg a Nokiában ha jól emlékszem egy 200 MHz körüli darab került. (Ilyenkor mindig eszembe jutnak boldog gimnazista éveim, amikor 66 MHz-cel a 486DX2 volt a legerősebb, még némileg elviselhető árú számítógép processzor, én meg 386SX-40-nel szenvedtem, hogy a Doom alacsony részletességgel úgy-ahogy elfusson…)
A készülék kialakítása hihetetlenül jó minőségű. Szálmintás fémborítás van az elején és a hátulján, a gombok nagyon jól használhatóak, a joystick szintén. (Én a régi Motorola Accompli A008 telefonom után fogadtam meg, hogy soha többet olyan telefont, ami érintőképernyős, de nincsen normális telefonbillentyűzete.) Az egész készülékről süt az átgondolt tervezés és (ha nem lenne elcsépelt, nagyképű szó) az exkluzivitás. Tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla.
Gyönyörűen szinkronizál a notebookommal, Outlookból semmi perc alatt kiszippantotta a kontaktokat, naptárat, feljegyzéseket, teendőket. A szoftverek telepítésével még nem nagyon játszottam, mivel még új nekem ez az egész ActiveSync-es szoftvertelepítősdi koncepció.
Wifi, GPRS remekül működik, ha az ember kitapasztalja a beállítás fortélyait. Van a kütyüben Word, Excel, Powerpoint, ha valakinek erre van igénye. Természetesen nem csak megnyitni lehet velük az adott fájlokat, hanem szerkeszteni is – néha nem jön rosszul, bár a PowerPoint létjogosultsága ebben a formában kicsit kérdéses nekem. Ami még nagyon tetszett (bár főként csak játék szinten) az a névjegykártya szkenner. Lefotózzuk a névjegykártyát, és a szoftver automatikusan felismeri a mezőket, és rögtön be is pakolja kontaktnak (ideális esetben persze). Én két kártyával próbáltam, a fehér alapon apró szürke betűkkel nyomottat nem szerette, de a fehér alapon normál fekete betűkkel gond nélkül boldogult. Minden adatot a megfelelő helyre rakott, minden karaktert helyesen felismert, még az ékezetes betűket is.
Kamera. Sokaknak ez az első kérdése. A kütyüben egy 2 megapixeles, autófókuszos darab kapott helyet, nem nagyon játszottam még vele, de valószínűleg nagy segítségemre lesz a blogolásban.
Most egyenlőre ennyit, úgyis megosztom a további tapasztalatokat, ha érdekel valakit, ha nem.
JUHÚ!!!
Nagyon szép ez a telefon 😉
GRAT! tetszetős darab.
Kóll Laca, mi? 🙂 Ha a hangfelismerője rendesen működne, még egész jópofa is lehetne. :o))) Na jó, csak az irigység és az alkohol beszél belőlem, amit megint demalgonra ittam… Jó kis kütyünek tűnik, bár nekem mások az igényeim telefonok terén, de hát nem vagyunk egyformák, még jó, Alf Stokes-ból egy is elég… 😉
Ha Mr. Stokes nem magyaráz a háttérben, a hangparancsok is rendesen működnek. 🙂