3. nap – Hanoi és környéke

Mivel ma még ugyanabban a szállodában alszunk, ahol az előző két napban, ezért még van internetem, így megint tudok írni. Kezdjük is akár ezzel: be van a szobába hajítva egy Linksys WRT54GL wifi router, aztán lehet netezni. Sem jelszó, sem külön pénz, sem semmi nem kell hozzá, csak egy wifi képes notebook vagy PDA. Ez egy kellemes meglepetés nekem, bár az útikönyv szerint amit szereztünk, ez általánosnak tekinthető itt; ami inkább furcsa, hogy pont a puccosabb helyek számítanak fel díjat a wifi használatáért. A mi szállásunk egy *** hotel, wifi nettel, kábeltévével, vízmelegítővel, hűtővel és svédasztalos reggelivel 40USD-ért egy éjszakára két főnek. Kellemesen tágas és tiszta, egyetlen hátránya, hogy nincsen neki normális ablaka, ugyani ami van, az valami hátsó udvarszerűségre illetve házfalakra nyílik, és emiatt tejüveggel van befedve – így fény nem nagyon jön be rajta.

Ha már itt tartunk, árak. A mindennapi dolgok nagyon olcsóak a mi pénzünkhüz képest. Ma például öten megebédeltünk 171.000 vietnami dong-ból, ami átszámítva kevesebb, mint 11 dollár. Mindezért ettünk öten egy-egy bun cha-nak nevezett kaját (részletesen mindjárt :), rendeltünk még egy adag (3 darab) saslikot, 10 tavaszi tekercset meg a sörösök ittak két sört. Kérdem én: hol kajál meg nálunk az ember öten, 2000 forintból? Az is igaz, hogy itt az átlagfizetés olyan 100 dollár körül mozog, ahhoz mérten persze mindjárt máshogy fest a dolog.

Szóval kaják, kezdjük a bun cha-val. (Kép csak linkelve, máshogy nem tudtam egyenlőre feltölteni.) Ez egy egyszerűnek hagzó kaja: grillezett sertés és grillen sütött húspogácsák híg szósszal nyakonöntve. Ez a szósz a nuoc mam-nak nevezett halszószból, cukorból, talán ecetből és zöldségekből (répa és valami karalábé-szerű) áll. Ezekben úsznak a grillezett húsok. Az ember kap emellé egy tál hideg rizstésztát és egy tál zöldséget, ebben az egyszerű saláta volt az egyetlen, amit azonosítani tudtam, a többinek nem tudom a nevét. Szóval a recept viszonylag egyszerű. Enni úgy kell, hogy az ember beletunkolja a tésztát a szószba, befalja egy kis hússal és zöldséggel, és örül. Mivel ez a kaja valami fantasztikus. Sokféle vietnami ételt ettem már, de ilyet korábban még soha – és ez bizony igen nagy mulasztás volt, mivel rögtön a listám elejére ugrott.

A tegnap esti menü is különleges volt: kagylóleves rizzsel, és picike sült rákok. Azonban itt senki ne garnélára gondoljon: ezek valamilyen édesvízi tarisznyarák-szerűségek voltak, egészben megsütve: ollókkal, lábakkal, mindennel (remélem, most elszörnyedtetek :), pedig nem kéne, mert ropogósak és nagyon finomak voltak).

Végül a mai vacsora: egy itteni ismerős fia és annak barátja vitt el minket motoron valahova enni. A menü sült kacsarészek volt, zöldekkel és cu dau-nak nevezett borsó ízű, karalábé-szerű zöldséggel (akit érdekel, jicama néven keressen rá a Wikipedia-ban), illetve volt még rizslepény fekete szezámmaggal és kacsahúsos rizsleves. Érdekesség az étkezéshez, hogy a legtöbb helyen az a szokás, hogy az emberek elegánsan bepotyogtatják az asztal alá mindazt, amit nem akarnak elfogyasztani: esetünkben mi a kacsacsontokat hajigáltuk nagy élvezettel a földre. Mivel ez egy utcai kajahely, ezért ha vége a boltnak és beszedték az utcáról a liliputi méretű műanyag asztalkákat és székeket (információ a jobbomról: ez tényleg liliputi, nem én nőttem nagyra), felmossák a flasztert, és jöhet a következő nap.

Ennyit most a kajákról, lássuk a mai nap programját. A mai napot a Hanoi környékén található egy-két turistacsalogató nevezetesség felkeresésvel töltöttük: voltunk a Bat Trang nevű „kerámiafaluban”, ahol a kézművesek ezer féle kerámiatárgyat árulnak, a pisilős kisfiús szökőkúttól kezdve a Pikachu figurákon át a két méter magas vázákig mindent, amit az ember csak el tud képzelni (sőt, olyan dolgokat is lehet itt találni, amire az ember álmában sem gondolna). Itt bevásároltunk pár dolgot, szintén „horrorisztikus” árakon: például 10 evőcsésze került kb. 5.5 dollárba, vagy egy kerámia ceruzatartó (repesztőlakkozott felülettel és metszett mintával) 25 centbe. Sajnos azt nem láttuk, hogyan csinálják ezeket a cuccokat, de ezt bepótoltuk a „selyemfalunak” nevezett Van Phúc-ban (nem biztos, hogy jó nevet gugliztam ki :), ahol az ember minden további nélkül besétálhatott a selyemszövő műhelyekbe, ahol igen réginek kinéző gépek zakatoltak és szőtték a kelmét. Meg lehetett nézni a selyemhernyókat és a bábjaikat is (például ezen a képen jobbra a kezdet, balra a vég). Ezek után körbe lehetett járni a számtalan boltot, és válogatni a különféle selyem dolgok közül, szintén igen barátságos árakon (például egy kívül-belül selyem, hímzett női táska nem egészen 2 dollárba került – és nem a „beleteszem-a-mobilomat-és-más-nem-fér-bele” méretről beszélünk!). Voltunk még kígyófarmon, ahol az ínyencfalatnak számító kígyókat nevelgették – illetve tulajdonképpen nem is magát a farmot néztük meg, hanem egy nagy házat, ami főleg étteremként működött, de voltak benne kígyók is élve, halva, formalinban, fejek és egyéb hasznosságok is.

Nagyjából mára ennyit, ha megint nethez jutok, megint mesélek nektek. Végezetül pár életkép: piac a selyemfalu mellett, motorosok, itt még nem is sokan. A képek minősége olyan, amilyen, sajnos itt nincs lehetőség utómunkára, csak egy mezei Irfanview-val tudom átalakítani RAW-ból JPEG-be a képeket, megkérdőjelezhető minőségben.

Hasonló bejegyzések:

• 1 és 2. nap – Utazás és első benyomások
• 4-5. nap – Hanoi valamint Ha Long öböl
• Újra megszólalt! – 100 éves az elektronikus zene
• Tegnap buliban voltam – 1. rész
• Babel – multikultúr unalom