Jól megkaptam, hogy mostanában minden filmet lehúzok, amiről írok, így egy kicsit félve néztem meg a Babel-t is, hogy majd jól kikapok azért, hogy miket fogok erről a filmről írni. Összességében egy érdekes, furcsa film volt, ami igencsak felemás érzéseket hagyott bennem.
A film sztorija megint csak nem váltja meg a világot. Adott négy helyszín, négy különféle nemzetiség, négy külön szál, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz egy-egy kis kapcson keresztül. Ahogy a film halad, a szálak követik egymást: egyik-másik-harmadik-negyedik-egyik-másik-harmadik-negyedik… és így tovább.
Az első szál a kecskepásztor marokkóiaké, akik egy puskát szereznek ahhoz, hogy megvédjék állataikat a csorda körül kószáló sakáloktól. A második szál az amerikai turistapáré, akik nem tudnak szembenézni kisgyerekük halálával; a pár nőtagját lelövik utazás közben. A harmadik szál a mexikói dadáé, aki a rá bízott amerikai gyerekekkel együtt az USÁ-ból Mexikóba utazik a fia esküvőjére. A negyedik szál a süketnéma japán lányé, aki nem képes kommunikálni apjával és nem mellékesen kicsit zakkant.
Nem hangzik nagyon izgalmasan, igaz? Nos, nem is az. A film legnagyobb hibája, hogy unalmas. A négy szál nem biztosít annyi cselekményt, hogy az rendesen kitöltse a majd’ 2 és fél órás hosszt. Egy órával megkurtítva sokkal jobb lett volna. Csalóka a négy szálas felépítés is – legalábbis annak, aki nagy csattanókat vagy hasonlókat várt. Az apró kis összekötő kapcsocskákon kívül nem függ össze a négy szál, tehát senki ne várjon Ponyvaregény-szintű csavarokat és összekapcsolódásokat.
Ami viszont a film érdekessége: mindegyik szál a saját nyelvén halad. Tehát a marokkóiak arabul(marokkóiul?), az amerikaiak angolul, a mexikóiak spanyolul, a japánok japánul beszélnek. Ez egy érdekes ötlet volt, és szerintem jól is működik. Különösen érdekes a japán szál, ahol a lány süketnéma, csak a környezete kommunikál szóban, ő csak jelbeszéddel és írással.
További pozitívuma a filmnek a jó színészi alakítások. Érdekes módon nem a híres színészek viszik el a hátukon a filmet. Brad Pitt-et láttuk már sokkal jobb alakításokban is, ebben a filmben körülbelül a He7edikben megismert fél-antipatikus zsaruhoz hasonlóan játszik. Cate Blanchett-ről nem is beszélve, körülbelül mintha ott sem lenne. Viszont a japán lányt alakító Rinko Kikuchi mindenkit lejátszik a vászonról, annyira, hogy az ember tenyere néha viszketni kezd, hogy kiosszon neki egy-két pofont. A marokkói csapat is jó, főleg a kiskölykök. A spanyol szál megint csak nem hoz semmi kiemelkedőt, de rosszat sem lehet az ottani színészekről írni.
A film nagyon szépen van fényképezve, bár emiatt nekem kicsit néha útifilm-jelleget öltött, ahol hosszú másodpercekig mutatnak egy hegyet, egy utat, egy akármit. Rodrigo Prieto (a 25th Hour-ból lehet esetleg ismerős) értő szemmel találta meg a beállításokat, értő kézzel nyúlt a filterekhez, hogy szembe tudja állítani a marokkói hegyvidék köves sivárságát a mexikói sivatag harsányságával vagy a japán diszkó színorgiájával.
Említésre méltó még a film zenéje is, két emlékezetes ponttal: a film végén hallható téma illetve a mexikói-amerikai határ átkelésekor hallható mexikói popzene. A mexikói és a japán szál is támaszkodik a zenére, előbbinél a lakodalom, utóbbinál a diszkós jelenet hangulatát adja meg az eltérő zenei kultúra.
Nem tudom, mit írjak konklúziónak, mivel nagyon felemásak az érzéseim a filmről. Összességében inkább sajnálom azt a 2 és fél órát, amit eltöltöttem vele, mint nem, így 5 pontot kap a 10-ből. Ugyanakkor fontos kiemelni még egyszer, hogy ez nem egy rossz film, csak szerintem túl hosszúra sikerült. Ezzel együtt lehet, hogy úgy járok vele, mint a Traffic-kal, amit elsőre nem bírtam végignézni, annyira unalmas volt, másodikra viszont egész kellemesen csalódtam. Ennek a filmnek ugyanakkor kétlem, hogy a közeljövőben mégegyszer nekiugranék.
nagyjából egyet értek, bár engem épp ezek miatt a kis apróságok miatt ragadott meg. (nyelvi okosság [ehhez kapcsolódóan az ötletes cim], a zenék, fényképezés/operatöri munka, a frankó kis ötletek [pl: süketnéma a diszkóban], és a szinészi alakitások]
a négy szál viszont valóban kicsit eröltetetten kapcsolódik egymáshoz, és elnyújtották a sztorit.
de szerintem azért 7,5 out of 10 (egy kicsit lehet hogy felhúzza az értkelésem a mostani siralmas mozifilm-kinálat)
Én az 5/10-et a The Prestige 7/10-éhez mértem, tehát ez nálam egyáltalán nem jelent rossz filmet :), a többiben egyetértünk.