Hozzám keveredett ez a game, játszottam vele egy picit, és most osztani fogom az eszet róla – már amennyire 2 órányi játék után eszet lehet osztani.
Naszóvalkéremszépen. A játék hat éve készül már, és a gamer világ egy igen jelentős része tűkön ülve várta már. A bejelentéskor nagyon innovatív és magával ragadó játék képét festették az ámuló gamer szemek elé, úgymint valósághű fizika, szabadon bejárható hatalmas terület, adaptív mesterséges intelligencia, a játékos cselekvéseire reagáló környezet, szuperintelligencia, dinamikus időjárásváltozás, fák-bokrok-élővilág meg persze földbe döngölő grafika.
Aztán telt-múlt az idő, a screenshotok jövögettek, még egy-két animációt, demót is láthatott a jónép, aztán beütött a krach. Többszörösen is. Megjelent a Half-Life 2, ami fizika terén az akkori játékok között nagyot dobott (én még a mai napig nagyon szeretek a gravity gun-nal ökörködni), a grafikája is súlyos volt, az itt beígért szuper AI kicsit korlátoltra sikerült, de összességében egy igen kellemes játékot tett le a Valve az asztalra. A GSC Gameworld-nél pedig fejlesztgették tovább a STALKER-t, ami immár a HL2-nél is jobbnak, forradalmibbnak, satöbbibnek ígérődött.
A másik érzékeny pont a játék néhány kulcsfejlesztőjének távozása volt, ami után sorban jöttek a bejelentések: ez sem lesz benne, azt is kihagyjuk, ez meg nem is így lesz. További évek teltek el, és csak ideért az oroszok csodagyereke, de már igencsak iskolás korú.
Először is a legrosszabb hír: gépigény. Az én notim ugyan nem kimondottan játékra termett (1.6 dothan, 512 ram, mR9700), de azért kellemesen el tudtam eddig rajta az Obliviont kivéve mindennel játszani, több-kevesebb kompromisszummal. Nos, a STALKER falánkabb a Bethesda üdvöskéjénél: indításkor kedves német nyelvű üzenetben közli velem, hogy rohadjak meg állítsam a virtuális memóriát legalább 2 gigára. Na mondom, ez szép lesz, mivel a gépben a létező leglassabb 4200rpm-es vinyó forog, előre féltem tőle, hogy mekkorákat fog swappelni a játék. Nem is csalódtam, a játék borzasztó sokáig tölt, és ha be is töltötte a pályát, akkor is sok-sok perc telik el, amíg meg tudunk mozdulni, addig bőszen olvas a HDD-ről. Igaz, ha egyszer begyömöszölt minden adatot, akkor viszonylag jó sebességgel fut.
Ahhoz, hogy normális sebességet kapjak, a következő beállításokat használtam: static lighting (még van dinamikus meg mindenféle nyalánkság, de az én mobility radeonomra a játék csak a statikus fényeket engedte), 1280×768, medium detail, noAA, noAF, drawing distance alacsonyra véve, objektumok részletessége alacsonyra véve, textúrák alacsonyra véve. Tehát egy erősen butított medium beállítást használtam. Így teljesen elfogadható sebességgel futott a játék (ha egyszer végére ért a töltögetésnek), és a grafika még így is hangulatos nekem.
Apropó, hangulat. Ez az, amiben már két óra játék után is igen erősnek érzem a játékot. Remekül hozzák a poszt-nukleáris, oroszos „fílinget”, az esőben rozsdásodó UAZ-zal, a romos épületekkel, az ide-oda kóborló, sugárzástól szőrüket vesztett kutyákkal és hasonlókkal. Ez a része remekül sikerült, de lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert ez a fajta „miliő” amúgy is bejön nekem.
A mesterséges intelligenciát nem nagyon tudtam még letesztelni, az ellenfelek eddig elég butának tűnnek (legalábbis a beharangozott einstein-i magasságokhoz képest), az viszont nagyon tetszik, ahogy a környezet tényleg éli a maga kis (anomáliáktól terhelt) életét. Ahogy kolbászol az ember hegyen-völgyön keresztül, néha vaddisznó-szerű lényeket vagy a már említett kopasz kutyákat láthatja, ahogy csellengenek ide-oda, esetleg egymást kergetik, vagy egy-egy anomáliába besétálva vérzuhatagban megsemmisülnek. A kutyák ha bátrabbak megtámadnak, ha gyávábbak, elfutnak előlünk. Bolyongásunk során további stalkerekkel is találkozhatunk, akik esetleges korábbi tapasztalataikra támaszkodva barátsággal fogadnak, vagy ólmot pumpálnak a szemeink közé.
A játékmenet egy RPG-vel kevert FPS, azaz a sima FPS-ektől elég messze áll, ha ész nélkül rohanunk előre hentelni, igen hamar radioaktív fűbe haraphatunk. Összességében én így két óra játék után azt mondom, hogy van spiritusz a műben, még ha nem is ég az ígért hatalmas lángon, de a hozzám hasonló Csernobil-mániásoknak nyugodt szívvel ajánlom, bár bánatos vagyok a magas hardverigény miatt. Ha valami érdekességet találok még, majd írok. Vagy nem.
na azért ez a vélemény valamelyest legalább pozitív, eddig leginkább az szar különböző szinonímáival össszefonódva láttam és hallottam a játék címét
azért egy próbát majd teszek vele alkalomadtán